Információk - mcs-foto

Tartalomhoz ugrás

MVM Galéria

Az MVM Galéria rendszeresen lehetőséget biztosít fotó tárlatok bemutatására, így a korábbi évek munkahelyi fotóbemutatói kapcsán megismerve képeimet lehetőséget adtak számomra is egy önálló kiállítás bemutatására.
Köszönet a támogatásért!
A téma: „Útközben”
Összesen 47 db 30x45 cm-es nagyítás került a falra.
Földön - vízen – levegőben:  magunk és környezetünk, - úton vagyunk, - lételemünk a mozgás,  jelen vagyunk szerte a világban.
Aki figyelmesen nézi környezetét olyan dolgokat vesz észre, ami mellett sokan mások talán elmennek a rohanásban. Az utóbbi két-három év utazásainak legkedvesebb pillanatait gyűjtöttem csokorba erre az első önálló bemutatkozásomra
A témák között megjelentek épített és természeti környezetünk elemei.


Sri Lanka

2002-ben Péter fiam egy évig Sri Lankán dolgozott, így nyílott lehetőségem hosszabb időt ebben a gyönyörű országban tölteni.
Sri Lanka akkor békés arcát mutatta, így a nyugati és keleti partvidéken is utazhattunk.
Az ország egyes részei trópusi esőerdők, a növény és állatvilág rendkívül gazdag. A szingaléz és tamil nyelvek hivatalosak, egyben európai ember számára olvashatatlanok, emiatt vidéki utazásnál nélkülözhetetlen a kísérő.

Az emberek nagyon kedvesek és érdeklődőek voltak, így alapvetően kellemes az utazás.
A teaföldek kétezer méter magas hegyvidéki területeken vannak, az ott dolgozókat fotózni igazi kunszt, úgy le vannak barnulva.
2002-ben még csak egy kompakt digitális gépem volt, így főleg színes diára fotóztam, (F 90x) az albumban kizárólag ennek digitalizált kockái láthatók. A képek 30x45 cm-ig jó minőségben nagyíthatók.


Madarak

Mikor diákkoromban a könyvtárból kikölcsönzött Tildy Zoltán könyveket végig böngésztem, nagyon szerettem volna hasonló képeket készíteni. És ki ne vágyott volna egy 400 vagy 600 mm-es Novoflex telére, ami akkor (1965 körül), egy keresőnek is csak az álom volt.
Most egy DX érzékelős gép, 70-200 mm-es zoommal és 1.4x-es konverterrel valami hasonlót tud, csak sokkal gyorsabb, és az autófókusz lehetővé teszi a cserkészést.
A Tisza-menti Tőserdő és a Tiszaalpári holtág különösen jó terület az ilyen fajta madárfotózásra, mert a madarak ott hozzászoktak a ladikos horgászokhoz, így egy kenuval nagyon sok madarat meg lehet közelíteni a nyári, - fészkelés utáni –időben, amikor azok a nyílt vízen kóborolnak, vagy az árnyékokban pihennek.
A képek D2x-el és a fent említett VR –es objektív kombinációval készültek, illetve az év elején komoly anyagi áldozat árán megvásárolt AF-S 300/2,8 VR objektívvel.
Ez utóbbi súlya miatt nem annyira alkalmas a cserkészére, kézből fotózásra, de az újabb képek bizonyítják, hogy a VR megszolgálja az árát. A találati arány rosszabb, mint a rövidebb gyújtótávolsággal, de amit sikerül az AF mezők valamelyikével pontosan megfogni, ott ragyogó éles képet kapunk.
Az albumban található képek kizárólag az 1,4x-es konverterrel kiegészített módban készültek.


Dalmácia

A Horvát tengerpartra a gyerekek felnevelése után jutottunk el először, és megragadott az, hogy a kopár hegyeken túl a vízpart milyen gazdag kultúrával és színekkel fogadja a látogatót. Különösen igaz ez a Dalmát tengerpartra, ahol Trogir,  Sibenik, Split mellett a Krk Nemzeti Park és a Makarska riviera szebbnél szebb látványokkal kápráztatja el a fotóst.
Jó döntés volt a tavaszi, - legutóbb május végi – látogatás, amikor még nincs annyi túrista, de  a természet friss színei, a már kellemes meleg igazán élvezhető.
Elkápráztatott a vizek –édesvíz és a tenger – millió féle színe, fénye.
Nem szabad kihagyni a tengerparti hegyvidék sziklavilágát sem, ha az ember szereti a kalandokat.
Az album az építészeti és természeti látványosságok egyvelege, mint maga Dalmácia


Erdők

Édesanyám mondta nemrég: kisfiam, te mindig csak erdőket fényképezel...?
Mert    annyiféle az erdő,  ahány kép,    mondom én.
Ha az ember csak a hazai erdőket járja, akkor is feltűnik, hogy tájanként más-más arca van.
Ha eljut az esőerdőbe, vagy egy pálmaligetbe, megint olyat lát, mint még soha.
A hazai erdők közül kedvencem a Bükk-fennsík öreg bükköse és a Zalai öreg, - vegyes, de főleg tölgyes erdő. Ezekben van fény.
Igazán ennek az albumnak az összeállításakor döbbentem rá magam is, hogy milyen változatosak a magyar erdők.
A folyó menti ártéri erdő is egy külön világ. A mi „esőerdőnk”, mert ugyanolyan sűrű és áthatolhatatlan.
Remélem ezután több szerencsém lesz az erdő lakóival is találkozni…


Apró dolgok

Számomra az „apró dolgok” nem csak makro fotó, de egy igazi makro objektív a különleges feloldóképességével sokat segít az efféle dolgokon.
Azért amíg nem volt, addig is készítettem „közelieket”, közgyűrűvel, - vagy még fiatal koromban - a magam készítette bőrharmónikás kihuzattal.
Úgy érzem, ha csak egy makro objektívem lenne azzal is egészen jól elszórakoznék, olyan gazdag lehetőség van effajta képek készítésére még a ház udvarában is.
Néhány kép igazi találós kérdés lehet, ha elszakítva igazi dimenzióitól kissé nagyobb léptékben mutatjuk meg.
Az idei télen hullott ónos eső talán csak egy délelőtt kínálta a lehetőséget a jeges bogyók fotózására…


Kedvencek

Kedvenceim emberek,  akiket tisztelek,  szeretek, mert mellettem állnak, - az unokák, - akik egyszer talán folytatják a munkámat.
Vagy egyszerűen csak egy talált pillanat, amit nem rakhatok albumba, mert egyedi… illetve még készül egy album, ahol később szükség lesz rá.
Nem láttál még szélerőművet felülről?  Nézd meg, mekkora egy 45 méteres turbina lapát onnan fentről, száz méteres magasságból!


Dél-Tirol

Dél-Tirol egy napi járóföld Magyarországról, és olyan rejtett zugai vannak ahol páratlan látványokban lehet részünk.
Már többször jártunk arra, a Dráva felső völgyén át megközelítve, de utolsó alkalommal a Jaufen pass-on átkelve Merano környékét céloztuk meg.
Itt a történelmi Tirol község, és a Dolomitok is elérhető közelségben van,de leginkább a kis eldugott hegyi falvak és az ott talált páratlan kilátások tetszettek.

Kelet-Tirol
Kelet-Tirol, a Lienz és környékén lévő osztrák Dolomitok, és a Grossglockner nyugati oldala Kals község, a Deferegger és a Virgin völgy Magyarországról egy napon belül elérhető és a bátrabb túrázóknak háromezer méter feletti csúcsokat, vagy legalábbis azok látványát kínálja.
Ha kis szerencsénk van –vagy nincs- hamar friss hóesésbe kerülhetünk akár júliusban is, az Alpok nem tréfa!
Legutóbbi érkezésünk napján közel tíz centiméter hó esett 1700 m felett Júliusban, de 2800 m-re feljutva magunk is megtapasztalhattuk a nyári hóvihart, ami öt perc alatt kerekedett, majd meg is szűnt fél órán belül.
Az osztrák  hütték hál’ istennek menedéket és étkezést, italt biztosítanak még ebben a magasságban is. A következő napok 30 fokos melegében szükségünk is volt rá.
Kals községből ragyogó ápolt utakon egész napos gyalog túrákkal a környék legszebb panorámáit találhatjuk meg. Balra a Grossglockner csúcsa fehérlik



Szlovénia

Szlovénia a vad hegyek, vizek, karszt szakadékok és barlangok országa.
Annyival nehezebb, mint az Alpok többi országában, hogy a Triglav nemzeti parkot csak gyalog lehet bejárni, magát a csúcsot legfeljebb két nap alatt, mert a közelében sincs autóval járható út.
Két éve a Triglav nemzeti parkhoz tartozó Dom na Komni túristaházat céloztuk meg, de egy hirtelen betört nyári zivatar miatt - ahogy mondani szokták- utunk közepén, 2000 m körüli magasságban, öt órányi járásra célunktól, majdnem ott maradtunk. Ilyenkor vizsgázik a fotós hátizsák, a bakkancs és a dzseki is. Nekem csak a hátizsák bizonyúlt esernyő segítségével vízállónak, miközben a villámok cikáztak. Akkor újra kiérdemeltem a NIKON-t. Azóta jobban tisztelem a hegyeket!
Azért a szelídebb turista is talál kellemes programot, gyönyörűek a kristálytiszta karszt patakok és szurdokok.
Szlovénia kellemesebb arca igazi turista paradicsom. Talán abszolút világszám a kevésbé ismert Skocjanska Jama ami több száz méteres karszt szakadékával és barlangi patakjával lenyűgözi az embert.



Salzkammergut

A „Salzkammergut” Albumban júliusban a Salzkammergut északi részén tett pár napos kirándulás képeit  szeretném megmutatni.
Mint újabban szokásos, az időjárás nagyon változékony volt, így több nap csak a szállásunk környékén tudtunk rövidebb sétákat tenni, vagy ezek közben is elő kellett venni az esernyőt, súlyosabb esetben a vízhatlan esőkabátunkat, ami a hátizsákot is takarja, védi a fotós felszerelést is.
Szóval kisebb esőben azért még fotózunk.
A kellemesebb napokon gyönyörű kirándulást tettünk a St. Gilgenből hajóval és fogaskerekű vonattal (Schafbergbahn)  megközelíthető Schafbergre, ahonnan egy helyről láthatók a Wolfgangsee,  Mondsee,  Attersee, valamint a kisebb Krotensee,  a közeli Spinner csúcsról pedig a Schwarzensee is. Fantasztikus hely.
Egy teljes napot sétáltunk a Strobl-ból fizetős úton megközelíthető kb. 1200 m magas Postalm-on, ami Európa egyik legnagyobb magashegyi legelője, több irányba szép kilátással. Szerencsénk volt, egész nap kellemes, igazi sétáló idő volt, és láthattuk a Wolfgangsee-t és túloldalán a Schafberget is.
Hallstatt -ban már többször volt szerencsém járni, de a jó idő elengedhetetlen a Dachstein megközelítéséhez. Mivel legutóbbi alkalommal még a filmes világban is elkapott az eső, volt mit törlesztenem. Azóta az Obertraun-ból induló Dachsteinbahn kötélpálya második állomásától könnyű sétával megközelíthető kilátóponton megépítették a „five finger” kilátót a semmi fölé kinyúló acélszerkezetet, és ha szép időt sikerül kifogni, fentről láthatja az ember Halstattot és a tavat.
Most nagyobb szerencsénk volt, esernyővel sikerült a séta végét is teljesíteni, miután délelőtt elmentünk a „Dachsteinblick” túrára is, ahonnan közelebbről lehet látni a gleccsereket.
Az autóba azelőtt sikerült beülni, hogy leszakadt az ég, és St. Gilgenig zuhogott.


London

Augusztusban hirtelen döntéssel meglátogattuk „Londonban” az időközben ott dolgozó fiamat és bármily hihetetlen 8 napon át eső nélkül megúsztuk a városi sétákat. Szép fotós felhők persze kellenek a városi képekhez is de az esernyő alól mégsem lett volna annyira kellemes, mint így.
Talán ennek köszönhető, hogy Londont egy nagyon kellemes, élhető városnak ismertük meg, ahol ragyogó a tömegközlekedés, ingyenesek és gyakoriak a közvécék, az emberek megtöltik és élvezik a közparkokat ahol rengeteg olyan madárral találkoztunk, amik felénk nem szokásosak. (Lásd Madarak albumban is).
Az informatív múzeumok, mint a természettudományi és a British múzeum ingyenesek, így ezeket természetesen nem hagyhattuk ki. Ezek a kiállítások hihetetlen látványosak, természetesen nem ebben az albumban van a helye az ott készített képeknek (mert fotózni is szabad volt).
Amit szeretnék megmutatni az  a sokszínűség, a hagyományok, és a világvárosi modern építészet együttélése és az, ahogy ezeket az emberek használják, birtokba veszik.
A városban több hatalmas, több kilométer átmérőjű közpark van, mint a Regent, a Hyde,  St. James’s, vagy a Green, ahol  tavak is vannak igen gazdag madárvilággal. Ezek igazi oázisok a nagyvárosban, a jó időben emberek ezrei ülnek ki, vagy sétálgatnak ott.
Az igazi turista látványosságok, mint a Tower, a Westminster apátság, vagy a London eye óriáskerék szinte megfizethetetlenek magyar fizetésből élőknek, sajnos többet ki is kellett hagynunk.
Nikonosnak nagy élmény volt ellátogatni a Gray’s of Westminster fotósboltba, ami ugyan nagyon kicsi, de az alagsorában olyan új és használt Nikon gép és objektív készletek vannak, ami megdobogtatta a szívem, különösen miután az általuk kiadott Nikon owner’s magazinnal is megajándékoztak. Kedves, hozzáértő embereket ismertem meg.



Red bull air race

Az augusztus 19-20-án megrendezett Red Bull Air Race igazi fotós csemegének ígérkezett, ahol próbára tehetjük reflexeinket.
A 350 km/ó körüli sebességgel száguldó gépek a szűk pályán hirtelen fordulatokat végeznek, amit szabad szemmel is nehéz követni.
A fotózásban nagy segítségemre volt a himbás (gimbal) állvány fej, amivel a 300mm-es 1,4x adapterrel kiegészített optikát két órán keresztül is kényelmesen lehetett a gépek után forgatni, billenteni. Erre találták ki, de jó nagyobbacska repülő madárra is, és les-fotózásban is nélkülözhetetlen.
A fej saját gyártmány, hasonló gyári készülékek ismeretében elkészíthető.
A D3 51 mezős autófokuszát  automata üzemmódban nagyon nagy biztonsággal használhattam, háromszáz felvételből alig néhány élessége csúszott át a háttér épületekre.
Az időjárás kegyeibe fogadott, de a kötelező „Smoke on” (füstölőt bekapcsolni) egy idő után elég erős szmogot okozott a szűk Duna völgyben, ami sajnos a képeken is megjelent időnként, főleg az ismételt verseny nyomvonalon.
A program látványosabb része a műrepülő és Jet kötelék bemutatója volt számomra, ahol a D2x és 70-200 mm-es zoom mozgékonysága mégiscsak jó kiegészítőnek bizonyult.
Sajnos 2010-ben már nem volt lehetőségem a további ötletek kipróbálására, mert nemes egyszerűséggel elmaradt a verseny.


Szigetköz

A Szigetköz Magyarország  egyik méltatlanul alig ismert szöglete, ami kis csodákkal van tele. A pár száz lelkes kis településeket minden oldalról a Mosoni Duna és más kisebb vizek, csatornák szövevénye vesz körül, térkép nélkül teljesen áttekinthetetlenül.
Halastavak, gátak, kis csónakkikötők.
A késő őszi időpont külön ajándék, a millió meleg színnel, ami a vizeken tükröződő hideg kék éggel keveredik, vagy a köd hideg fehérje amint a Darnózseli és Lipót közötti több kilométeres öreg gesztenyesor végét elnyeli.
Talán normalizálódott a Dunai erőműrendszer megépítése utáni helyzet is, és a legfőbb ágak részleges vízellátása egész évben biztosított, így remélni lehet, hogy helyreáll a gazdag madár és állatvilág is, aminek így november elején már nem sok nyomát láttuk, de kócsag és sirálycsapatokat találtunk a mezőgazdasági munkák nyomán amint a friss szántásban bogarásztak, és többször találkoztunk őzekkel is.
A Szigetközben ragyogó turista lehetőségek vannak, mindenfelé bicikli utakat találtunk, így biztos, hogy a meleg évszakokban visszatérünk még ide.
Ki-ki pénztárcájának megfelelően találhat szállást, campinget, fizető vendégszállást, wellnes, vagy kastély szállót.
Nagyon szép Hédervár öreg kastélyszállója, Lipót Orchidea Hotelje és wellnes fürdője, ami igazi felüdülést nyújt.
Érdemes megnézni Horvát és Magyarkimle kis templomait, a Kálváriákat vagy a régi temetőket, ahol sok szép műemléki értékű sírt találtunk.
A Szigetközben minden út Győrbe, vagy Mosonmagyaróvár felé visz, így eltévedni nem lehet, örömet okozott az ápolt környezet amihez az ott élők láthatóan sok munkával járultak hozzá.
A képek nagyobb része Nikon D3 géppel készült, amivel most ismerkedek, élvezem a nagylátószögű tartomány megnövekedését és azt a tiszta színleképzést és érzékenység növekedést, ami az új váz sajátja.


Hideg napok

2008 utolsó napjait és a Szilvesztert is barátainknál töltöttük Hosszúhetényben, ahol nagyobb kaland nélkül kirándulhattunk a Kisújbánya és Óbánya közötti Réka völgybe, ami természetjáró berkekben közismert, mint az egyik legszebb környékbeli látványosság.
Magam is többször jártam arra, inkább csak megszokásból vittem a fényképezőgépet, mert kemény hideg is volt, -8 fokot mutatott az autó hőmérője.
Amit láttunk az megér egy albumot, mert a víz és jég mindenféle formáját találtuk a völgyben, a fákon, köveken és mindenhol.
Eleinte a teljes patak fagyottnak tűnt, később ahol talán további források táplálták, már folyt a víz, csak a parthoz és kövekhez közeli részek fagytak meg, vagy a fröcsögő víz alkotott megfagyott csodákat.
Visszafelé örültünk egymásnak barátainkkal, amikor egy kis huncut emelkedőn egyik autó sem tudott önerejéből felkapaszkodni a jégen. Hasznos volt még 6-8 talpnyi tapadás.
Mivel ez egyben a 2009 évi első album is egyben, joggal kerültek be a Kisorosziban tett újabb kirándulásunkon talált képek amelyek a Duna alacsony vízállása miatt csodálatos látványt nyújtottak. Különlegesség volt az is, hogy ugyan havas volt a táj, mégsem takart el mindent a hó, csak „cukorral” hintette meg, hogy még „édesebb” legyen.
A D3 jól vizsgázott hidegtűrésből és kesztyűs kezelésből, mert e-nélkül igencsak fázott volna kezem.
Ilyenkor nem bánja az ember, ha kicsit nagyobb a gép és biztonsággal lehet kesztyűvel is kezelni.
Sok örömöt kívánok az mcs-foto nézőinek 2009-re is, remélem továbbra is látogatóim maradnak, és velem örülnek a természet újabb, felfedezett szépségeinek.


Téli esték

Beköszöntött a tél, de szerencsére van mit fotózni, néha azért járható a világ, ha nagyon nem esik.
Megnéztük az ócsai erdőt, milyen novemberben? Meglepetéssel tapasztaltuk, hogy a turjános-mocsaras részek szinte teljesen kiszáradtak, így a tavaszi kép teljesen megváltozott.
A békák a réteken sétálgattak készültek az elvermelésre, így kedves kis békákat sikerült lencsevégre kapni.
Az esős napokra is találtam tennivalót, amikor a hastáncos családtagunk bemutató estjét meglátogattuk, így lehetőségem volt a D3 zajmentességét kipróbálni ISO 1600 és 3200 értékekkel. Azt hiszem az eredmény magáért beszél - a fekete függöny az fekete függöny, és nem pöttyös,- a látott mozgáskultúráról nem is beszélve.
Vasárnap délután a nem hivatalos vadlúdsokadalom meglátogatására indultunk.
A tatai Öreg tavon így november végén, december elején 20-30 ezer vadlúd gyűlik össze, hogy a környéken legelészés után az éjszakát a biztonságos tó vizén töltsék.
A hivatalos, (Magyar Madártani Egyesület rendezvénye) nov 28-29-én volt.
Szerencsénk volt, mert rettenetes szeles hideg idő lett, de a hidegfront miatt nagyon szép színes volt a naplemente, miután kezdtek a ludak szállingózni, először csak pár száz, aztán sok ezer, tényleg felhőkben érkeztek a tatai Öreg tó vizére, amit ilyenkor alacsonyabb vízszinten tartanak.
Nekem és feleségemnek is nagy élményem marad, mert ilyen tömegben még nem láttam vadmadarakat.


Panorámák

Egy éve kezdtem foglalkozni panoráma képek készítésével, azon belül is lineáris megjelenésű képekkel.
Ebben az Albumban az elmúlt év néhány szép képét adom közre, elsősorban budapesti panorámákat, merthogy csak itt volt esélyem azokat az igazán kristálytiszta levegőjű napokat kihasználni, ami az elképzelt „óriás” képekhez alapvetően szükséges. Másodsorban, mert fővárosunk panorámáira csak büszkék lehetünk.
A képek 3-7 db 12 Mpix méretű felvételből vannak összeszerelve, természetesen némi átfedéssel, de ezekből az eredeti állományokból gond nélkül nagyíthatók 30cm * 90 -150 cm méretű nagyítások.
Régóta kerestem olyan programot, amivel megközelítőleg elképzelésem szerinti méretben tudom megmutatni a nagyításokat, hogy azok részletei kb. negyedrészben élvezhetők legyenek.
Köszönet Andreas Berger úrnak aki közzé tette programját, amely eredetileg körpanorámák vetítésére volt alkalmas.



Városok, kirándulások

Itt a 2006-2007 években tett utazások képeiből válogattam, amikor részben hivatalos ügyeim intézése közben adódott egy-egy este Prágában,  Párizsban, vagy éppen Athénban. Ezek a képek így elég nehéz körülmények között alkonyi világításban, esőben, vagy borult időben készültek, ami hol előnyére, hol hátrányára vált a képeknek, de talán éppen ezért nem mind szokványos „turista kép”.
Csehországi első kirándulásunk nászutunk volt március közepén, amikor Telcs városkában még jókora hókupacokat találtunk, de felejthetetlen látvány a múlt századokat idéző kis barokk házsorok képe. Az oda látogatók semmi képpen ne hagyják ki.
Az Isztria más eset, itt évek során többször jártunk, általában előszezonban, márciusban vagy legkésőbb május végén, június elején, így ezek sem az igazi strandidő képei, akik fürdeni látszanak, azok a bátrabbak közül valók. Igazi csemege volt számunkra a kis  isztiai városka Hum, ahol talán összesen két utca van, de önálló zárt városfala révén joggal tart igényt a város címre.
Szorosan véve nem tekinthető Isztriának Cres szigete, ahol az album utolsó kockáin látható lila virágmezőt találtuk, de mivel a komp az Isztiáról indul jogos lehet itt bemutatni.
Vagy három éve egyszer már jártunk ott, de az esőtől és ködtől az orrunkig sem láttunk a fárasztó nap végén, így fáradozásunk jutalma lehetett ez a felejthetetlen virágtömeg a karszt sziklákon.
Budapesten természetesen sokat fotóztam, de hogy mégsem az elsők között készült belőle album, az nem véletlen.
Szerettem volna egy kicsit bővebb áttekintést adni a város fekvéséről, a legszebb turista látványosságokról.
Rá kellett jönnöm, hogy nem könnyű, hisz a látnivalók özöne kerülhetne be ebbe az albumba, így szépszerivel csak javítani tudtam a helyzeten, hogy mint helybéli ne kelljen szégyenkezni. Ehhez is idő kellett, sok idő, és az eredmény…
Csak egy személyes válogatás!


Orchideák

A 2009 március 13-15 között megrendezett Orchidea és bromélia kiállítás már régóta szívem vágya volt, mert a Vajdahunyad várban megrendezett korábbi hasonló kiállításokra kétszer sem sikerült bejutni, (főleg türelmem hiányában, miután a sorvége a kapun kívül állt).
Most sem volt egy fotós álom, a közel 30 fokos melegben és párában fotós táskástul a virágok közelébe jutni, de az eredmény azt hiszem kárpótolt.
A képek  NIKON D3-al, 105 mm-es AF-S VR macro objektívvel, R1 C1 macro vaku készlettel, illetve az ágyások belsejében lévő távolabbi „célpontok” esetében 70-200-as AF-S VR lencsével és SB 800 vakuval derítve készültek. A Sportaréna belső világítása mellett elengedhetetlen volt világítás használata.
Az eredmény természetesen nem stúdió minőségű, de a körülményekhez képest remélem élvezhető és szívet melengető a sok szép szín és forma.
Köszönhető ez a sikeres rendezésnek, mert az ágyások elég nagyok voltak ahhoz, hogy az elmosódott háttérhez elég messze legyenek a háttérben mozgó többi látogatók.


Csendélet

A csendélet galériában a Gundel Szakközépiskolában rendezett „Esküvő van a mi utcánkban…” nemzetközi vendéglátó diák verseny keretében készült fotóimból mutatok be néhányat. A képek nagyrészt stúdió technikával, SB 800 vaku Lastolit ernyővel és R1C1 makro vaku szettel, SU 800 egységgel vezérelve készültek.
Nem reklám munka, csak egyszerűen élveztem a finom pasztell színeket, az ételkölteményeket, ami inkább a szemnek szólt, ezért merem közzé tenni, én sem kóstoltam őket, így akár jók is lehetnek…
Jó étvágyat a nézéshez!



Őrség, hazai tavasz

Az Őrség,  és a Hazai Tavasz című albumokba a 2009 hosszú és hideg tél után, szinte nyári meleggel ránk-törő, szép tavaszi napok kirándulásaiból válogattam képeket.
Kedvelem a vizeket, mert körülöttük mindig gazdagabb az élővilág, így jutottunk el a Tassi  zsiliphez, a Tisza tóhoz, de az Őrségben  is kerestük a kis tavakat, aminek sajátos mikroklímája és gazdag rovar és madárvilága igaz örömöt okozott.
Igazi különlegesség a helyszínek között a Fóti természetvédelmi terület, amit Budapesthez való közelsége miatt már többször meglátogattunk. Több korábbi kép az Apró dolgok között szerepel, az idén nem találtunk törpe nőszirmot, sem  tavaszi Héricset, volt viszont árvalányhaj, és sok szép kis lepke.
Az Őrség méltán megérdemel egy önálló albumot, hisz Magyarország egyik legújabb nemzeti parkjától van szó, és remélem, még többször odalátogathatok, bővíteni a képanyagot. Külön köszönet Gömbös Dániel madárfotós barátomnak, aki bevezetett Türjei és Őriszentpéteri paradicsomába.
Az őrségi kiránduláshoz kapcsolódóan esett útba Kámban a Jeli arborétum, és végre teljes pompájában sikerült elkapni a rododendronok virágzását, ami a meleg miatt talán kicsit korábbi volt, mint a szokásos május második fele, de teljes szépségükben, és a virágzás különböző fázisaiban láthattuk ezeket a színpompás növényeket.
A szép idő és elegendő fény mellett nem kellett különösebben extra világításról gondoskodni, főleg a 105mm-es VR makro lencsével készültek a közeli képek, a madarak pedig a 300mm-es VR telével és 1,4x –es konverterrel. Az albumban szereplő szitakötők szintén ez utóbbi összeállítással készültek, úgy látszik, ez a lencse „makro” -nak sem kutya. Ebben a kategóriában legbüszkébb talán mégis a szembe repülő szitakötőre vagyok, amit a 70-200-as zoommal autófókusz segítségével sikerült megcsípni, az alatt a néhány tized másodperc alatt, amit ezek az állatok egy helyben töltenek.
Úgy látszik ötletemmel nem vagyok egyedül, mert a NIKON PRO magazin májusi számában Ghislain Simard   (http://www.simpho.com/) arról számolt be, hogy a 400 mm-es NIKON VR telével és vakukkal milyen jól lehet szitakötőt röptében fotózni. Az biztos, hogy a VR funkció nélkül esélye sem lenne az embernek a rovar megcélzására sem, ha viszont sikerül, az AF megfogja az „áldozatot”.


Dél-Lengyelország

Nemcsak a gazdasági válság, de régi kedves emlékeink felelevenítése miatt is döntöttünk a zakopanei szállással szervezett Dél-Lengyelországi kirándulás mellett.
Szállást gond nélkül lehet akár a helyszínen is találni, mi is így tettünk, becsengettünk a szinpatikus házba és volt szállás. Kirándulásainkat egész naposakra tervezve megnéztük a Koscieluszko völgyet, Krakkót, a wieliczkai sóbányát, tutajoztunk a Dunajecen, Kuzniceből a lanovkával felmentünk a Kaszprowy csúcsra és estére, többször esőtől is fenyegetve gyalogszerrel értünk vissza Zakopanéba.
A Morskie Oko-i kirándulást kisebb esővel szintén megúsztuk, ezért a fotók a hegy, borongós sötét arcát mutatják.
Lengyel barátainknál a turizmus tömegsport, főleg ebben a júliusi időszakban, de gyanítom egész évben hasonló tömegekkel lehet számolni minden szép helyen. Általában jól szervezettek a programok, a Tátra gyönyörű tiszta, mindenki vigyáz a környezetre, sok helyen vannak kultúrált WC-k a pihenő helyeken, így nem kell nehézségektől tartani.
Ami egyedül kiütötte a biztosítékot az volt, hogy a krakkói Wawelban egy óra várakozással sem sikerült belépőhöz jutni, és ott ennek technikai akadályát nem igen láttuk.
A tájképekhez nagyon hasznos volt a nagylátószögű, 18-35 mm-es, és 28-70 mm-es zoom átmenetes ND COKIN filterrel és a sóbányában a D3-AF-S 50/1,4 G kombináció. A képekhez nem használtam vakut, és állványt sem, ezt a túra üteme nem is engedte volna meg.
A völgyek nagyon hosszúak, így majd minden nap 15-18 km-t gyalogoltunk, sok szintkülönbséggel. Esőfelszerelés nélkül nem szabad elindulni, mert óránként változhat az időjárás. Ezért Szlovéniai utunk óta mindig nálunk van a hátizsákot is eltakaró esőköpeny, amit minden túrázónak ajánlok.
A képek D2x és D3 kamerákkal készültek.



Törökország csodái

„Törökország csodái”.  Áprilisban feleségemmel a Fehérvár Travel szervezésében Törökországba utaztunk, és mintegy 5000 km-t tettünk meg, Ankarán jóval túl jutva az ország ázsiai részeire is.
Én utoljára 1980-ban jártam Törökországban, akkor csak Isztambulig jutva.
A változás az európai és ázsiai részeken is megdöbbentő. Törökország nagyot lépett a fejlődés útján, de megőrizte kettős arcát, európai és iszlám hagyományait, gazdagságát és szegény falvait.
Ami számunkra érdekes, épp ez a keveredés, a görög, római, iszlám, bizánci, ázsiai kultúrák jelenléte mind a mai napig.
Remélem a szokásosnál kissé bővebb képanyag nem tűnik túlzásnak, és visszaadja az élményeket amiben részünk lehetett, és kedvet ad látogatóimnak, hogy maguk is útra keljenek, ha bírják, mert busszal testet próbáló az 5000 km-nyi út…
A képek D3 és D2x gépekkel készültek, így minimális lencsecserével, mégis változatosabb képanyag készülhetett.


Őszi tájakon

Az ősz ahogy szokott egyszer csak itt lett, elkezdődött az iskola. Magányomat kihasználva a madarak után néztem, barátaimmal egyeztetve Várpalota és Győr környékén próbáltunk látni és fotózni valami tollasat.
Dr. Antal László barátommal egy délután lestünk, és egész sok mindent láttunk, a „fotózáshoz” valószínűleg több idő kellett volna, de azért örülök a nagy és kiskócsagnak, búbos és kis vöcsöknek, kárókatonának, amit láthattunk.
Sinkó Lajos barátom pedig bemutatott a jégmadaraknak, ami igazi élmény volt, kb. 8-10 óra ülés árán sikerült viszonylag elfogadható közelségből látni ezeket a kis ékszereket. Na jó!   Nincs a szájában hal, és nem a víz alól fotóztam, de örülök neki. Talán majd legközelebb, és ha kicsit újra melegebb lesz…
Mindkettőjüktől szívesen tanulok, mert régóta gyakorolják a madárfotózást.
Pécs Európa Kulturális Fővárosa, -ezt kihasználva - egy orgona hangversenyt már régóta szerettünk volna ott meghallgatni, így ottani barátainkkal közös szép estét szerveztünk, és ha már ott voltam, és a díszvilágítás is be volt kapcsolva, a D3–nak hála a székesegyházról és a következő napokban a városról is készítettem pár hangulatos felvételt.
A múlt héten pedig Eger volt az úti cél, ahol ilyenkor ősszel a Bükk-i kirándulás kihagyhatatlan. Fenn már szinte kopasz a lombos erdő, de a völgyekben még látható a sok őszi szín. Öt-hat nap napsütésben, mostanában nagyon nagy kincs.
Igazi élmény volt a Hámori tó napsütötte partjának reflex képe, amit megpróbáltam kielemezni…

Vissza a tartalomhoz